Fábián Bertalan

Budapesten születtem 1958-ban. Iskoláimat a fővárosban és Szegeden végeztem. 1982-től Pécelen tanítottam egy mezőgazdasági szakiskolában. 1988-ban az új Török Ignác Gimnáziumban kezdtem dolgozni. A Petőfi téren ekkor adták át azt az épületet, amiben most is zajlik a tanítás. 2003-tól húsz éven keresztül igazgatóként folytattam munkámat. Feleségem szintén pedagógus, Gödöllőn a Damjanich János Általános Iskolában dolgozik. Négy lányunk van és hat unokánk. Így teljes a család. Gödöllőhöz fűződő kapcsolatom arra az időre nyúlik vissza, amikor a HÉV még a Keleti Pályaudvar mellől indult. Keresztszüleim ebben a városban éltek, sokszor jöttünk hozzájuk látogatóba. Amikor felnőttként már itt dolgoztam, könnyű volt megszeretni a települést, kapcsolódni az itt élő emberekhez, elfogadni a gimnáziumba járó diákokat, családjaikat. Ma már mindenkinek köszönnöm kell az utcán, hiszen szinte mindenki ismerős. Lehet, hogy egykor őt tanítottam, de egyre gyakoribb volt, hogy egykori tanítványaimmal már szülőként találkoztam újra. Ezt teszi 36 tanév a „Törökben”.