Adamecz Zoltán

53 éve költöztünk a Stromfeld 3-ba. Önállósodva Veszprém négy különféle városrészében éltem mielőtt feleségemmel Jutaspusztán családi házunkat felépíthettük. Négy kiskorú gyermeket nevelünk háztartásunkban. A helyiek befogadtak és sikerült egy remek közösséget kiépítenünk közösen, együtt a környezetünkért. Hiszek abban, hogy a város többi részében is van igénye az embereknek a közösségi létre, egy olyan lakókörnyezetre, ahol jó élni, ahol gyermekeink is el tudják képzelni jövőjüket. Ezért gondoltam, hogy elindulok a választáson, hisz látom, hogy Csererdő is hasonló gondokkal küzd, mint mi itt Jutaspusztán és ott is éledezik a közösség, mely ugyanakkor kevés segítséget kap. A Dózsaváros remek nyugdíjas közösséggel rendelkezik, de ezt a tudást és tapasztalatot egyre nehezebb átadni a következő generációnak, hisz gyermekeink az elmúlt évtizedek hatására elköltöznek innen. A csökkenő lélekszám okán az üzletek, szolgáltatások száma, választéka csökken, így a városvezetésnek ebbe bele kell avatkoznia, hisz az elköltöző fiatalok és az egyre távolabb kerülő boltok egyre rosszabb életkörülményeket okoznak az itt maradóknak. Itteni háziorvosunk ugyan megoldja a vérvétel lehetőségét, de a legtöbb szűrővizsgálatot elég nehéz elérni, így ezen is változtatni kell, közelebb kell hozni ezeket a szolgáltatásokat, hisz egyre több az idős ember, akiknek ez sokat segíthet. A közutak állapota sajnos rossz, melyek mellett a ritka felújítások elhúzódása is komoly probléma, ami kikezdi az itt élők türelmét, így ezt szakszerűbben kell a jövőben megoldani. Erős érdekérvényesítésre lesz szüksége Dózsavárosnak, Jutaspusztának és Csererdőnek, ha fejlődni szeretne. Én ezt vállalom, és amíg a Dózsa téren lesz bolt, bármikor meg is szólíthatnak ott az emberek. Mert itt élek, dolgozom és vásárolok.