Herényi Károly

Szeretem Balatonföldvárt. Szeretem a vasútállomást, szeretem a templomot. Szeretem a földvári embereket. Kedvesek, szorgalmasak, segítőkészek. Kedvesek, mert egyre több mosolyt látok az arcokon. Szorgalmasak, mert alig van elesett, segítségre szoruló család Földváron. Jólelkűek, mert a covid idején a földvári emberek adományaival, ruháival, élelmiszereivel segítettük a környék szegényebb településeit, Telekit, Bálványost, Szóládot, Nagycsepelyt. Jó itt élni. Feleségem itt született, szülei Pusztaszemesen. Két lányunk itt nőtt fel. A fonyódi gimnázium után Gyöngyvér jogász, Lilla közgazdász lett. Anyukájuk fél Földvárt tanította németre, angolra. A megyei Vállakozásfejlesztési alapítványt vezette, majd diplomata lett, két országban volt konzul. Ő eskette a magyar állampolgárságot elnyert erdélyi és délvidéki nemzettársainkat annak a törvénynek az alapján, amit annak idején az általam vezetett MDF frakció dolgozott ki, és nyújtott be a parlamentnek. Tizenkét évig a magyar országgyűlés megválasztott képviselője voltam. Negyvennégy somogyi települést képviseltem, a polgármesterekkel a mai napig kitűnő a kapcsolatom. Szeretek csapatban dolgozni, szeretem és tisztelem a munkatársaimat. Somogy megyei képviselőtársaimmal értük el, hogy az északi parttal szemben a Balaton déli partján épüljön először országhatárig az M7 autópálya. Képviselőségem alatt Somogy a legdinamikusabban fejlődő megye volt. Ma a jövedelmi viszonyokat tekintve a negyedik legszegényebb megye vagyunk. Öregszik a (vár)megye, és nálunk a legmagasabb a munkanélküliség, 9%. Tavaly kétszer annyian haltak meg Somogyban, 4500-an, mint ahányan születtek, 2200-an. Ami korosztályunk valamit tudott, amit a maiak már nem tudnak. Örömmel dolgozni. Nincs ez másképp városunkban sem. Öregszik a lakosság. A tapasztalat azt mutatja, a Balatonra, igy hozzánk is jobbmódú városi nyugdíjasok jönnek lakni. Ennek oka, hogy nincsenek munkahelyek, és a magas ingatlanárakat a fiatalok nem tudják megfizetni. Ahogy plébános úr kérdésemre, járnak-e fiatalok a misékre, azt válaszolta, nem, mert nálunk nincs gimnázium, a gyerekek 14 éves korukban elszakadnak a családjuktól. A mi gyerekeink négy év alatt hatvanezer kilométert vonatoztak Fonyód és Földvár között. Földvár egyetlen fiatalokat megtartó ereje és büszkesége a Ránki György Zeneiskola is volt már sokkal jobb állapotban.