Molnár Gábor

Molnár Gábor vagyok, hat gyerek büszke édesapja és több mint fél évszázada otthonom a Víziváros. Úgy négy-öt éves lehettem – még emlékszem rá élesen – amikor szüleim arról beszélgettek – és én füleltem, mint ahogy most az én fiam is fülel mindenre amiről a felnőttek beszélnek – hogy a Ponty utcába költözik a család egy „öröklakásba”. Ez az első emlékem, mint I. kerületi lakos. A közügyek iránti érdeklődésem a rendszerváltás idejére nyúlik vissza. ELTE-s joghallgatóként ott voltam a Hősök terén Nagy Imre és társai újratemetésén, és saját fülemmel hallottam a Kossuth téren a köztársaság kikiáltását 1989-ben.