Nagy-Korsa Judit

Több munkahelyen dolgoztam életemben, de mindig emberekkel és a közélettel foglalkoztam. Tanítottam általános iskolában, Felsőzsolcán, aztán több mint 10 évig a Kilián György Gimnáziumban magyartanárként, ifjúságvédelmisként. 1996-tól a Magyar Rádió miskolci stúdiójának szerkesztő-riportere voltam egészen 2012 nyaráig. Már az első elbocsátandók között szerepelt a nevem 2011-ben,azonban szakszervezeti vezető lévén nem tudtak kirúgni. Végül én nem bírtam gyomorral a kézivezérlést, a cenzúrát, így közös megegyezést ajánlottam, és eljöttem. Azóta szabadúszó vagyok, és most kaptam végre szerződéses munkát , persze nem állami vállalatnál. Sohasem bírtam lenyelni az igazságtalanságot, és nem tudtam szótlanul elviselni, ha a gyengébbet sérelem érte. És soha nem féltem. Mint ahogyan most sem. Elszánt humanista vagyok, és nagyon büszke arra, hogy a fiam és a lányom is hasonlóan gondolkodnak. Az unokáimat – két tündéri kislányt – csak ritkán ölelhetem magamhoz, mert a fiam külföldön él a családjával. Talán egyszer hazajönnek, ha ez az ország élhetővé válik… Tavaly október 23-án ott voltam a budapesti demonstráción, ahol Bajnai Gordon beszédet mondott. Ott és akkor számomra egyértelművé vált : nem maradhatok tétlen. A Szolidaritás miskolci csoportjának aktivistája lettem, aztán – életemben először egy párt – az Együtt-PM Szövetség tagja. Szenvedéllyel , teljes szívemből hiszem, hogy mi magyarok képesek vagyunk egy nyugodt, fejlődő , európai országot építeni. Ehhez azonban békesség és új társadalmi szerződés kell.