Török Krisztián

Török Krisztián vagyok, boldog házas ember és 8 éve büszke veszprémi. 15 évet éltem Kecskeméten és 15 évet Budapesten. Én úgy látom, hogy valóban Veszprém az egyik legélhetőbb város ma Magyarországon. A sport világából érkezem, egykori gerelyhajítóként minden korosztályban szerencsém volt a címeres mezt viselni. Édesanyám világ életében szellemi munkát végzett, az irodalom és a humántudományok iránti szeretetet tőle örököltem. Édesapám mindig is keményen dolgozott, ennek hatására csak a kemény munkában hiszek. Van egy öcsém, akire nagyon büszke vagyok, mivel jó testvér és kiváló munkaerő.

A Veszprémi Egyetemi és Diák Atlétikai Club szakmai igazgatója és edzője vagyok. Annak a klubnak, amelyben egykoron, Kiss Balázs, városunk egyetlen olimpiai bajnoka is építette magát. Munkatársaim szakmájukban és szakterületükön az ország legjobbjai közé tartoznak. Nap, mint nap értékes fiatalokat nevelünk a sport segítségével. Én hiszek a mai fiatalokban! Hiszek abban, hogy nincsen rossz és tehetségtelen gyerek, mindenki lehet jó valamiben. Látom, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az idősebb korosztálytól rengeteget lehet tanulni és az ő irántuk táplált tiszteletünkön van mit javítani. Ahogy azokat az embereket is jobban kell tiszteljük, akik szellemi tevékenységükkel és dolgos kétkezi munkájukkal a gazdaságunkat gyarapítják.

Tisztelnünk kell a közös eredményeinket, akár a sajátunk, akár elődeinké. A rendet nem csak megteremteni kell, de fenn is kell tartani. Végül, de nem utolsó sorban, tisztelnünk kell saját magunkat, beszélnünk kell egymással, nem csak „olimpiai ciklusonként” hanem rendszeresen. Meg kell erősítsük egymást abban, ami jó, és szólnunk kell arról, ami nem az. Nem hangzatos ígéretek kellenek, amelyek gyorsan a feledés homályába vesznek, hanem feladatok, amiket közösen megoldunk. Önök mondják, én megoldom. Én azt hiszem, hogy ez lenne az én feladatom.